Íme, fehérbe borult a rét,
gyémánt hull hópehelyként,
lassan a fehér földre.
Fehér táj közepén áll egy fa,
fehér jégrózsák nyílnak rajta,
szikráznak az ezüst napsütésben.
Tündér táncol, szárnya ezüst,
ódát zeng a meghitt,fehér tájról,
mely a ritka fehér jégrózsákat
szép téli tájat idéző dallamra fakasztja.
Esik a gyémánteső, lágyan ring a szél,
fán, a ragyogó fán fehér rózsák
dallamot zengnek, illatot árasztanak
a szép, tündöklő jégvirágok rétjén.
2011.01.
Sya. hu oldal "Fehér" című pályázatára írtam. Ez a vers megjelent a pályázattal megegyező nevet viselő könyvben.
Az utolsó versszak tetszett a legjobban...
VálaszTörlésFordított szonett(?) vagy csak véletlen?
Gratulálok hozzá!
Köszi.:)
VálaszTörlésSzerintem véletlenül szonett.:)
Köszi.:)
VálaszTörlésSzerintem véletlenül szonett.:)